5.3.3 A Bornemissza család újraegyesül, és új életet kezd – Die Familie Bornemissza wird wiedervereint und beginnt ein neues Leben
1. Az ostrom után nem a béke jött el, hanem a takarítás. – Nach der Belagerung kam nicht der Friede, sondern das Aufräumen.
2. A győzelem első hetei nem koszorúból állnak, hanem törmelékből, meszesgödörből és halottak jegyzékéből. – Die ersten Wochen des Sieges bestehen nicht aus Kränzen, sondern aus Schutt, Kalkgruben und Verzeichnissen der Toten.
3. A várban mindenki dolgozott, mert a munka volt az egyetlen orvosság a hallgatás ellen. – In der Burg arbeiteten alle, denn die Arbeit war die einzige Arznei gegen das Schweigen.
4. A falak réseit betömték, a kapukat megerősítették, a kutakat kitisztították. – Man verstopfte die Breschen der Mauern, verstärkte die Tore, reinigte die Brunnen.
5. A holtakat közös sírba tették, és a pap nem tett különbséget nemes és jobbágy között. – Die Toten legte man in ein gemeinsames Grab, und der Priester machte keinen Unterschied zwischen Adligem und Leibeigenem.
6. A halál ezen a helyen elvégezte azt, amit a törvény évszázadokig nem tudott. – Der Tod vollbrachte an diesem Ort, was das Gesetz jahrhundertelang nicht vermochte.
7. Dobó István beteg volt, sebes és kimerült, de nem feküdt le, amíg minden jelentés el nem készült. – István Dobó war krank, verwundet und erschöpft, doch er legte sich nicht nieder, ehe nicht jeder Bericht verfaßt war.
8. Aki elolvassa ezeket a jelentéseket, meglepődik, milyen szárazak. – Wer diese Berichte liest, ist überrascht, wie trocken sie sind.
9. A nagy tettek nyelve mindig szerényebb, mint a róluk szóló legendáké. – Die Sprache der großen Taten ist immer bescheidener als die der Legenden über sie.
10. Bornemissza Gergely ezekben a napokban keveset beszélt. – Gergely Bornemissza sprach in diesen Tagen wenig.
11. Az emberek azt hitték, fáradt, pedig egyszerűen csak nem volt már szüksége szavakra. – Die Leute meinten, er sei müde, dabei brauchte er einfach keine Worte mehr.
12. A fiát naponta a karjára vette, és úgy hordozta végig a bástyákon, mintha be akarná mutatni neki a világot. – Seinen Sohn nahm er täglich auf den Arm und trug ihn über die Basteien, als wollte er ihm die Welt vorstellen.
13. „Ez itt a fal, amit megtartottunk” – mondta neki, pedig a gyermek egy szót sem értett belőle. – „Das hier ist die Mauer, die wir gehalten haben“, sagte er ihm, obwohl das Kind kein Wort davon verstand.
14. Az apák akkor is beszélnek, amikor nincs, aki értse őket; így készül az emlékezet. – Väter sprechen auch dann, wenn niemand sie versteht; so entsteht das Gedächtnis.
15. Éva lassan tért vissza abba a testbe, amelyet az ostrom alatt elhagyott. – Éva kehrte langsam in jenen Körper zurück, den sie während der Belagerung verlassen hatte.
16. Hetekig nem tudott aludni, mert a csend hangosabb volt neki az ágyúszónál. – Wochenlang konnte sie nicht schlafen, denn die Stille war ihr lauter als der Kanonendonner.
17. A gyermek eleinte idegenkedett tőle, és ez volt a legnehezebb hónapja az életének. – Das Kind war ihr anfangs fremd, und das war der schwerste Monat ihres Lebens.
18. A visszaszerzett gyermeket még egyszer meg kell nyerni, és ezt a harcot nem lehet karddal megvívni. – Das zurückgewonnene Kind muß man noch einmal gewinnen, und diesen Kampf kann man nicht mit dem Schwert führen.
19. Éva nem is karddal vívta, hanem étellel, dallal, türelemmel és időveL. – Éva führte ihn auch nicht mit dem Schwert, sondern mit Essen, mit Liedern, mit Geduld und mit Zeit.
20. Egy reggelen a kisfiú magától nyújtotta felé a kezét, és ezzel az ostrom valóban véget ért. – An einem Morgen streckte der Kleine ihr von selbst die Hand entgegen, und damit war die Belagerung wirklich zu Ende.
21. Gárdonyi ezt a jelenetet két mondattal intézi el, és éppen ezért felejthetetlen. – Gárdonyi erledigt diese Szene mit zwei Sätzen, und gerade darum ist sie unvergeßlich.
22. Az érzelmes írók sokat írnak a boldogságról; a nagy írók keveset, de pontosan. – Gefühlvolle Schriftsteller schreiben viel über das Glück; große Schriftsteller wenig, aber genau.
23. Az ősz beköszöntött, és a hegyoldalak vörösre gyulladtak Eger fölött. – Der Herbst kam, und die Berghänge entzündeten sich rot über Eger.
24. A menekült parasztok visszaszivárogtak a falvakba, ahol már nem volt ház, csak kémény. – Die geflohenen Bauern sickerten in die Dörfer zurück, wo kein Haus mehr stand, nur Schornsteine.
25. Mégis vetettek, mert a föld nem tud várni a történelemre. – Dennoch säten sie, denn die Erde kann nicht auf die Geschichte warten.
26. Ez a mondat a magyar századok egyik legpontosabb összefoglalása. – Dieser Satz ist eine der genauesten Zusammenfassungen der ungarischen Jahrhunderte.
27. A királyi udvarból megérkezett az elismerés, ahogy az ilyesmi meg szokott érkezni: későn és írásban. – Vom königlichen Hof traf die Anerkennung ein, wie dergleichen einzutreffen pflegt: spät und schriftlich.
28. Dobót és tisztjeit megjutalmazták, birtokot és címet kaptak. – Dobó und seine Offiziere wurden belohnt, sie erhielten Güter und Titel.
29. Bornemissza Gergely nemességet nyert, és címerébe holdat és kardot vétetett. – Gergely Bornemissza gewann den Adel, und in sein Wappen ließ er Mond und Schwert setzen.
30. A címer nem hiúság volt, hanem üzenet: ezt a családot a félhold árnyékában verték össze és ott is tartották meg. – Das Wappen war keine Eitelkeit, sondern eine Botschaft: diese Familie war im Schatten des Halbmonds zerschlagen und dort auch bewahrt worden.
31. Éva ekkor lett hivatalosan is úrnő abban a rendben, amely gyermekkorában majdnem eladta őt egy gyáva embernek. – Éva wurde damals auch offiziell Herrin in jener Ordnung, die sie in ihrer Kindheit beinahe an einen Feigling verkauft hätte.
32. A regény iróniája csendes, de kérlelhetetlen. – Die Ironie des Romans ist leise, aber unerbittlich.
33. Az ünneplés napjaiban Gergely inkább a lovakat nézte meg, mint a vendégeket. – In den Tagen der Feier sah Gergely lieber nach den Pferden als nach den Gästen.
34. Aki egyszer húsz napig állt a halál mellett, annak a dicsőség lármája már csak zaj. – Wer einmal zwanzig Tage neben dem Tod gestanden hat, dem ist der Lärm des Ruhmes nur noch Geräusch.
35. Dobó nem sokáig maradt Egerben; a hála a politikában rövid életű növény. – Dobó blieb nicht lange in Eger; die Dankbarkeit ist in der Politik eine kurzlebige Pflanze.
36. A búcsúzáskor kezet fogtak, és mindketten tudták, hogy nem fognak többé így együtt állni. – Beim Abschied reichten sie einander die Hand, und beide wußten, daß sie so nie wieder beieinanderstehen würden.
37. „Az emberek elfelejtik” – mondta Dobó –, „de a falak nem.” – „Die Menschen vergessen“, sagte Dobó, „aber die Mauern nicht.“
38. A Bornemissza család háza a vár alatt épült fel, egyszerű kőházként, tornác nélkül. – Das Haus der Familie Bornemissza wurde unterhalb der Burg errichtet, ein schlichtes Steinhaus, ohne Vorlaube.
39. Éva maga rajzolta fel a szobák rendjét egy darab szénnel a földre. – Éva zeichnete die Anordnung der Zimmer selbst mit einem Stück Kohle auf den Boden.
40. Aki egyszer mindent elveszített, az nem nagy házat épít, hanem meleget. – Wer einmal alles verloren hat, der baut kein großes Haus, sondern ein warmes.
41. A ház előtt diófát ültettek, mert a diófa lassú, és a lassúságban benne van a jövőbe vetett hit. – Vor dem Haus pflanzten sie einen Nußbaum, denn der Nußbaum ist langsam, und in der Langsamkeit liegt der Glaube an die Zukunft.
42. A kisfiú megtanult járni a kőpadlón, aztán futni az udvaron. – Der Kleine lernte auf dem Steinboden gehen, dann im Hof laufen.
43. Az első szava nem „apa” volt és nem „anya”, hanem a kutya neve. – Sein erstes Wort war weder „Vater“ noch „Mutter“, sondern der Name des Hundes.
44. Gárdonyi az ilyen apróságokkal bizonyítja, hogy ismerte a valóságot. – Mit solchen Kleinigkeiten beweist Gárdonyi, daß er die Wirklichkeit kannte.
45. A mindennapok visszatérése a regényben nem unalom, hanem diadal. – Die Rückkehr des Alltags ist im Roman keine Langeweile, sondern ein Triumph.
46. Mert a hősiesség célja soha nem a hősiesség, hanem a hétköznap, amelyet megvéd. – Denn das Ziel des Heldentums ist niemals das Heldentum, sondern der Werktag, den es schützt.
47. Gergely tovább szolgált, mert a végvári ember nem tud nyugdíjba menni. – Gergely diente weiter, denn ein Grenzburgmann kann nicht in den Ruhestand treten.
48. Járta a környék várait, puskaport vizsgált, aknákat tervezett, fiatal katonákat tanított. – Er bereiste die Burgen der Gegend, prüfte Pulver, entwarf Minen, unterwies junge Soldaten.
49. A tanítás lett az öregedő hősök igazi fegyvere. – Das Lehren wurde zur eigentlichen Waffe der alternden Helden.
50. Éva pedig gazdálkodott, számolt, veszekedett a tiszttartókkal, és nem hagyta magát. – Éva aber wirtschaftete, rechnete, stritt mit den Verwaltern und ließ sich nichts gefallen.
51. Az az asszony, aki férfiruhában bejutott egy ostromlott várba, nem fog megijedni egy hamis számadástól. – Jene Frau, die in Männerkleidung in eine belagerte Burg gelangt ist, wird vor einer falschen Abrechnung nicht erschrecken.
52. A regény Éva-alakja itt teljesedik ki: nem a szerelmes lány, hanem a felnőtt, cselekvő ember. – Die Éva-Gestalt des Romans vollendet sich hier: nicht das verliebte Mädchen, sondern der erwachsene, handelnde Mensch.
53. Esténként a tűz mellett ültek, és keveset beszéltek a múltról. – Abends saßen sie beim Feuer und sprachen wenig über die Vergangenheit.
54. Akik együtt éltek túl valamit, azoknak nem kell felidézniük; ott van a szobában magától. – Wer etwas gemeinsam überlebt hat, muß es nicht heraufbeschwören; es ist von selbst im Zimmer.
55. A gyűrű, amely gyerekkoruk óta végigkísérte őket, egy fiókba került, és ott is maradt. – Der Ring, der sie seit ihrer Kindheit begleitet hatte, kam in eine Schublade und blieb dort.
56. A babona akkor veszíti el a hatalmát, amikor az ember már nem szorul rá. – Der Aberglaube verliert seine Macht in dem Augenblick, da der Mensch ihn nicht mehr braucht.
57. Jumurdzsák neve nem hangzott el többé a házban. – Der Name Jumurdzsáks fiel im Hause nicht mehr.
58. A legyőzött ellenség legnagyobb büntetése az, hogy nem beszélnek róla. – Die größte Strafe für den besiegten Feind besteht darin, daß man nicht mehr über ihn spricht.
59. Teltek az évek, és a diófa lassan árnyékot vetett a küszöbre. – Die Jahre vergingen, und der Nußbaum warf langsam Schatten auf die Schwelle.
60. Eger falai fölött ugyanaz a hold járt, amely alatt egykor a gyermekeket elhurcolták. – Über den Mauern von Eger wanderte derselbe Mond, unter dem einst die Kinder verschleppt worden waren.
61. De a hold már nem uralkodott, csak világított. – Doch der Mond herrschte nicht mehr, er leuchtete nur.
62. Az olvasó ezen a ponton szeretné, ha a történet itt véget érne. – Der Leser wünschte an dieser Stelle, die Geschichte endete hier.
63. Gárdonyi azonban túl becsületes író volt ahhoz, hogy hazudjon a történelemről. – Gárdonyi aber war ein zu redlicher Schriftsteller, um über die Geschichte zu lügen.
64. A végvári ember élete ritkán ér véget az ágyban. – Das Leben eines Grenzburgmannes endet selten im Bett.
65. A regény utolsó lapjain ott áll a jövő árnyéka, néhány visszafogott mondatban. – Auf den letzten Blättern des Romans steht der Schatten der Zukunft, in wenigen zurückhaltenden Sätzen.
66. Bornemissza Gergely néhány évvel később ismét török fogságba esett, és onnan nem tért haza. – Gergely Bornemissza geriet einige Jahre später erneut in türkische Gefangenschaft, und von dort kehrte er nicht heim.
67. Konstantinápolyban végezték ki, ugyanabban a városban, ahová egykor egy másik rabot menteni indult. – Man richtete ihn in Konstantinopel hin, in derselben Stadt, in die er einst aufgebrochen war, um einen anderen Gefangenen zu retten.
68. A sors körkörössége nem írói lelemény: így történt. – Die Kreisförmigkeit des Schicksals ist keine dichterische Erfindung: so ist es geschehen.
69. Gárdonyi ezt nem részletezi, mert tudja, hogy a fájdalmat nem kell felnagyítani. – Gárdonyi führt dies nicht aus, denn er weiß, daß man den Schmerz nicht vergrößern muß.
70. Egy mondat elég, és a boldog vég fölé odaborul az egész magyar tizenhatodik század. – Ein Satz genügt, und über das glückliche Ende legt sich das ganze ungarische sechzehnte Jahrhundert.
71. És mégsem lesz ettől szomorú a könyv vége. – Und dennoch wird das Ende des Buches dadurch nicht traurig.
72. Mert a regény nem azt állítja, hogy a hősök örökké élnek, hanem azt, hogy amit tettek, megmarad. – Denn der Roman behauptet nicht, die Helden lebten ewig, sondern daß bleibt, was sie getan haben.
73. A vár állt. – Die Burg stand.
74. A gyermek élt. – Das Kind lebte.
75. A nyelv, amelyen ezt elmondják, még mindig ugyanaz. – Die Sprache, in der man dies erzählt, ist immer noch dieselbe.
76. Ez a három tény együtt adja ki azt, amit Gárdonyi győzelemnek nevez. – Diese drei Tatsachen zusammen ergeben das, was Gárdonyi Sieg nennt.
77. Az „egri csillagok” cím nem a hősök dicsfényére utal elsősorban. – Der Titel „Sterne von Eger“ verweist nicht in erster Linie auf den Glorienschein der Helden.
78. A csillag azért csillag, mert sötétben látszik. – Ein Stern ist deshalb Stern, weil er in der Dunkelheit sichtbar wird.
79. A regény egésze erről a viszonyról szól: fényről, amelynek éjszakára van szüksége, hogy értelme legyen. – Der ganze Roman handelt von diesem Verhältnis: von einem Licht, das die Nacht braucht, um Sinn zu haben.
80. A Bornemissza család új élete nem a régi folytatása, hanem valami más. – Das neue Leben der Familie Bornemissza ist keine Fortsetzung des alten, sondern etwas anderes.
81. Aki elveszítette és visszakapta a gyermekét, az többé nem tudja természetesnek venni a reggeleket. – Wer sein Kind verloren und wiederbekommen hat, kann die Morgen nie mehr für selbstverständlich nehmen.
82. Ez a fajta boldogság törékenyebb, de mélyebb is a régi ártatlanságnál. – Diese Art von Glück ist zerbrechlicher, aber auch tiefer als die alte Unschuld.
83. A patakparti két gyermekből egy férfi és egy asszony lett, akik tudják, mibe kerül a béke. – Aus den zwei Kindern am Bach wurden ein Mann und eine Frau, die wissen, was der Friede kostet.
84. A regény íve így zárul be: víztől vízig, játéktól hazatérésig. – So schließt sich der Bogen des Romans: von Wasser zu Wasser, vom Spiel bis zur Heimkehr.
85. Az első fejezetben egy patak csobogott; az utolsóban egy folyó választott el két sereget. – Im ersten Kapitel plätscherte ein Bach; im letzten trennte ein Fluß zwei Heere.
86. Ugyanaz az elem, más jelentéssel – ez a nagy szerkesztés titka. – Dasselbe Element, mit anderer Bedeutung – das ist das Geheimnis der großen Komposition.
87. Gárdonyi 1899-ben adta közre a regényt, egy olyan korban, amely bizonytalan volt önmagában. – Gárdonyi veröffentlichte den Roman 1899, in einer Zeit, die ihrer selbst unsicher war.
88. A magyar olvasók nem csak történetet kaptak, hanem mértéket is. – Die ungarischen Leser erhielten nicht nur eine Geschichte, sondern auch einen Maßstab.
89. Azóta nemzedékek sora nőtt fel ezen a könyvön, és mindegyik mást olvasott ki belőle. – Seither ist eine Reihe von Generationen mit diesem Buch aufgewachsen, und jede hat etwas anderes darin gelesen.
90. A gyermekek a kalandot, a felnőttek a helytállást, az öregek a veszteséget. – Die Kinder das Abenteuer, die Erwachsenen das Standhalten, die Alten den Verlust.
91. Az igazi klasszikusokat éppen erről lehet felismerni. – Genau daran erkennt man die wahren Klassiker.
92. A német olvasó számára a mű kettős élményt kínál: idegen történelmet és ismerős emberi anyagot. – Dem deutschen Leser bietet das Werk ein doppeltes Erlebnis: fremde Geschichte und vertrauten menschlichen Stoff.
93. Mert az apa, aki a fiát keresi, minden nyelven ugyanaz az apa. – Denn der Vater, der seinen Sohn sucht, ist in jeder Sprache derselbe Vater.
94. Ezért érdemes a regényt eredetiben és fordításban, egymás mellett olvasni. – Darum lohnt es sich, den Roman im Original und in der Übersetzung nebeneinander zu lesen.
95. A két nyelv nem versenyez, hanem világít egymásnak. – Die beiden Sprachen wetteifern nicht, sie leuchten einander.
96. A könyv utolsó képe nem csatatér, hanem egy ház, amelyben ég a tűz. – Das letzte Bild des Buches ist kein Schlachtfeld, sondern ein Haus, in dem ein Feuer brennt.
97. Az asztalnál hárman ülnek, és a kenyeret elosztják egymás között. – Am Tisch sitzen drei, und sie teilen das Brot untereinander.
98. Ennél nagyobb dolgot a történelem nem tud felmutatni, csak hangosabbat. – Etwas Größeres kann die Geschichte nicht vorweisen, nur Lauteres.
99. Eger csillagai közül a legfényesebb nem a bástyán ragyog, hanem egy ablakban. – Von den Sternen von Eger leuchtet der hellste nicht auf der Bastei, sondern in einem Fenster.
100. És amíg valaki ezt a könyvet olvassa, az az ablak világít. – Und solange jemand dieses Buch liest, leuchtet dieses Fenster.
(aufklappen)magyar
1. Az ostrom után nem a béke jött el, hanem a takarítás.
2. A győzelem első hetei nem koszorúból állnak, hanem törmelékből, meszesgödörből és halottak jegyzékéből.
3. A várban mindenki dolgozott, mert a munka volt az egyetlen orvosság a hallgatás ellen.
4. A falak réseit betömték, a kapukat megerősítették, a kutakat kitisztították.
5. A holtakat közös sírba tették, és a pap nem tett különbséget nemes és jobbágy között.
6. A halál ezen a helyen elvégezte azt, amit a törvény évszázadokig nem tudott.
7. Dobó István beteg volt, sebes és kimerült, de nem feküdt le, amíg minden jelentés el nem készült.
8. Aki elolvassa ezeket a jelentéseket, meglepődik, milyen szárazak.
9. A nagy tettek nyelve mindig szerényebb, mint a róluk szóló legendáké.
10. Bornemissza Gergely ezekben a napokban keveset beszélt.
11. Az emberek azt hitték, fáradt, pedig egyszerűen csak nem volt már szüksége szavakra.
12. A fiát naponta a karjára vette, és úgy hordozta végig a bástyákon, mintha be akarná mutatni neki a világot.
13. „Ez itt a fal, amit megtartottunk”
14. Az apák akkor is beszélnek, amikor nincs, aki értse őket; így készül az emlékezet.
15. Éva lassan tért vissza abba a testbe, amelyet az ostrom alatt elhagyott.
16. Hetekig nem tudott aludni, mert a csend hangosabb volt neki az ágyúszónál.
17. A gyermek eleinte idegenkedett tőle, és ez volt a legnehezebb hónapja az életének.
18. A visszaszerzett gyermeket még egyszer meg kell nyerni, és ezt a harcot nem lehet karddal megvívni.
19. Éva nem is karddal vívta, hanem étellel, dallal, türelemmel és időveL.
20. Egy reggelen a kisfiú magától nyújtotta felé a kezét, és ezzel az ostrom valóban véget ért.
21. Gárdonyi ezt a jelenetet két mondattal intézi el, és éppen ezért felejthetetlen.
22. Az érzelmes írók sokat írnak a boldogságról; a nagy írók keveset, de pontosan.
23. Az ősz beköszöntött, és a hegyoldalak vörösre gyulladtak Eger fölött.
24. A menekült parasztok visszaszivárogtak a falvakba, ahol már nem volt ház, csak kémény.
25. Mégis vetettek, mert a föld nem tud várni a történelemre.
26. Ez a mondat a magyar századok egyik legpontosabb összefoglalása.
27. A királyi udvarból megérkezett az elismerés, ahogy az ilyesmi meg szokott érkezni: későn és írásban.
28. Dobót és tisztjeit megjutalmazták, birtokot és címet kaptak.
29. Bornemissza Gergely nemességet nyert, és címerébe holdat és kardot vétetett.
30. A címer nem hiúság volt, hanem üzenet: ezt a családot a félhold árnyékában verték össze és ott is tartották meg.
31. Éva ekkor lett hivatalosan is úrnő abban a rendben, amely gyermekkorában majdnem eladta őt egy gyáva embernek.
32. A regény iróniája csendes, de kérlelhetetlen.
33. Az ünneplés napjaiban Gergely inkább a lovakat nézte meg, mint a vendégeket.
34. Aki egyszer húsz napig állt a halál mellett, annak a dicsőség lármája már csak zaj.
35. Dobó nem sokáig maradt Egerben; a hála a politikában rövid életű növény.
36. A búcsúzáskor kezet fogtak, és mindketten tudták, hogy nem fognak többé így együtt állni.
37. „Az emberek elfelejtik”
38. A Bornemissza család háza a vár alatt épült fel, egyszerű kőházként, tornác nélkül.
39. Éva maga rajzolta fel a szobák rendjét egy darab szénnel a földre.
40. Aki egyszer mindent elveszített, az nem nagy házat épít, hanem meleget.
41. A ház előtt diófát ültettek, mert a diófa lassú, és a lassúságban benne van a jövőbe vetett hit.
42. A kisfiú megtanult járni a kőpadlón, aztán futni az udvaron.
43. Az első szava nem „apa” volt és nem „anya”, hanem a kutya neve.
44. Gárdonyi az ilyen apróságokkal bizonyítja, hogy ismerte a valóságot.
45. A mindennapok visszatérése a regényben nem unalom, hanem diadal.
46. Mert a hősiesség célja soha nem a hősiesség, hanem a hétköznap, amelyet megvéd.
47. Gergely tovább szolgált, mert a végvári ember nem tud nyugdíjba menni.
48. Járta a környék várait, puskaport vizsgált, aknákat tervezett, fiatal katonákat tanított.
49. A tanítás lett az öregedő hősök igazi fegyvere.
50. Éva pedig gazdálkodott, számolt, veszekedett a tiszttartókkal, és nem hagyta magát.
51. Az az asszony, aki férfiruhában bejutott egy ostromlott várba, nem fog megijedni egy hamis számadástól.
52. A regény Éva-alakja itt teljesedik ki: nem a szerelmes lány, hanem a felnőtt, cselekvő ember.
53. Esténként a tűz mellett ültek, és keveset beszéltek a múltról.
54. Akik együtt éltek túl valamit, azoknak nem kell felidézniük; ott van a szobában magától.
55. A gyűrű, amely gyerekkoruk óta végigkísérte őket, egy fiókba került, és ott is maradt.
56. A babona akkor veszíti el a hatalmát, amikor az ember már nem szorul rá.
57. Jumurdzsák neve nem hangzott el többé a házban.
58. A legyőzött ellenség legnagyobb büntetése az, hogy nem beszélnek róla.
59. Teltek az évek, és a diófa lassan árnyékot vetett a küszöbre.
60. Eger falai fölött ugyanaz a hold járt, amely alatt egykor a gyermekeket elhurcolták.
61. De a hold már nem uralkodott, csak világított.
62. Az olvasó ezen a ponton szeretné, ha a történet itt véget érne.
63. Gárdonyi azonban túl becsületes író volt ahhoz, hogy hazudjon a történelemről.
64. A végvári ember élete ritkán ér véget az ágyban.
65. A regény utolsó lapjain ott áll a jövő árnyéka, néhány visszafogott mondatban.
66. Bornemissza Gergely néhány évvel később ismét török fogságba esett, és onnan nem tért haza.
67. Konstantinápolyban végezték ki, ugyanabban a városban, ahová egykor egy másik rabot menteni indult.
68. A sors körkörössége nem írói lelemény: így történt.
69. Gárdonyi ezt nem részletezi, mert tudja, hogy a fájdalmat nem kell felnagyítani.
70. Egy mondat elég, és a boldog vég fölé odaborul az egész magyar tizenhatodik század.
71. És mégsem lesz ettől szomorú a könyv vége.
72. Mert a regény nem azt állítja, hogy a hősök örökké élnek, hanem azt, hogy amit tettek, megmarad.
73. A vár állt.
74. A gyermek élt.
75. A nyelv, amelyen ezt elmondják, még mindig ugyanaz.
76. Ez a három tény együtt adja ki azt, amit Gárdonyi győzelemnek nevez.
77. Az „egri csillagok” cím nem a hősök dicsfényére utal elsősorban.
78. A csillag azért csillag, mert sötétben látszik.
79. A regény egésze erről a viszonyról szól: fényről, amelynek éjszakára van szüksége, hogy értelme legyen.
80. A Bornemissza család új élete nem a régi folytatása, hanem valami más.
81. Aki elveszítette és visszakapta a gyermekét, az többé nem tudja természetesnek venni a reggeleket.
82. Ez a fajta boldogság törékenyebb, de mélyebb is a régi ártatlanságnál.
83. A patakparti két gyermekből egy férfi és egy asszony lett, akik tudják, mibe kerül a béke.
84. A regény íve így zárul be: víztől vízig, játéktól hazatérésig.
85. Az első fejezetben egy patak csobogott; az utolsóban egy folyó választott el két sereget.
86. Ugyanaz az elem, más jelentéssel
87. Gárdonyi 1899-ben adta közre a regényt, egy olyan korban, amely bizonytalan volt önmagában.
88. A magyar olvasók nem csak történetet kaptak, hanem mértéket is.
89. Azóta nemzedékek sora nőtt fel ezen a könyvön, és mindegyik mást olvasott ki belőle.
90. A gyermekek a kalandot, a felnőttek a helytállást, az öregek a veszteséget.
91. Az igazi klasszikusokat éppen erről lehet felismerni.
92. A német olvasó számára a mű kettős élményt kínál: idegen történelmet és ismerős emberi anyagot.
93. Mert az apa, aki a fiát keresi, minden nyelven ugyanaz az apa.
94. Ezért érdemes a regényt eredetiben és fordításban, egymás mellett olvasni.
95. A két nyelv nem versenyez, hanem világít egymásnak.
96. A könyv utolsó képe nem csatatér, hanem egy ház, amelyben ég a tűz.
97. Az asztalnál hárman ülnek, és a kenyeret elosztják egymás között.
98. Ennél nagyobb dolgot a történelem nem tud felmutatni, csak hangosabbat.
99. Eger csillagai közül a legfényesebb nem a bástyán ragyog, hanem egy ablakban.
100. És amíg valaki ezt a könyvet olvassa, az az ablak világít.
(aufklappen)német
1. Nach der Belagerung kam nicht der Friede, sondern das Aufräumen.
2. Die ersten Wochen des Sieges bestehen nicht aus Kränzen, sondern aus Schutt, Kalkgruben und Verzeichnissen der Toten.
3. In der Burg arbeiteten alle, denn die Arbeit war die einzige Arznei gegen das Schweigen.
4. Man verstopfte die Breschen der Mauern, verstärkte die Tore, reinigte die Brunnen.
5. Die Toten legte man in ein gemeinsames Grab, und der Priester machte keinen Unterschied zwischen Adligem und Leibeigenem.
6. Der Tod vollbrachte an diesem Ort, was das Gesetz jahrhundertelang nicht vermochte.
7. István Dobó war krank, verwundet und erschöpft, doch er legte sich nicht nieder, ehe nicht jeder Bericht verfaßt war.
8. Wer diese Berichte liest, ist überrascht, wie trocken sie sind.
9. Die Sprache der großen Taten ist immer bescheidener als die der Legenden über sie.
10. Gergely Bornemissza sprach in diesen Tagen wenig.
11. Die Leute meinten, er sei müde, dabei brauchte er einfach keine Worte mehr.
12. Seinen Sohn nahm er täglich auf den Arm und trug ihn über die Basteien, als wollte er ihm die Welt vorstellen.
13. mondta neki, pedig a gyermek egy szót sem értett belőle. – „Das hier ist die Mauer, die wir gehalten haben“, sagte er ihm, obwohl das Kind kein Wort davon verstand.
14. Väter sprechen auch dann, wenn niemand sie versteht; so entsteht das Gedächtnis.
15. Éva kehrte langsam in jenen Körper zurück, den sie während der Belagerung verlassen hatte.
16. Wochenlang konnte sie nicht schlafen, denn die Stille war ihr lauter als der Kanonendonner.
17. Das Kind war ihr anfangs fremd, und das war der schwerste Monat ihres Lebens.
18. Das zurückgewonnene Kind muß man noch einmal gewinnen, und diesen Kampf kann man nicht mit dem Schwert führen.
19. Éva führte ihn auch nicht mit dem Schwert, sondern mit Essen, mit Liedern, mit Geduld und mit Zeit.
20. An einem Morgen streckte der Kleine ihr von selbst die Hand entgegen, und damit war die Belagerung wirklich zu Ende.
21. Gárdonyi erledigt diese Szene mit zwei Sätzen, und gerade darum ist sie unvergeßlich.
22. Gefühlvolle Schriftsteller schreiben viel über das Glück; große Schriftsteller wenig, aber genau.
23. Der Herbst kam, und die Berghänge entzündeten sich rot über Eger.
24. Die geflohenen Bauern sickerten in die Dörfer zurück, wo kein Haus mehr stand, nur Schornsteine.
25. Dennoch säten sie, denn die Erde kann nicht auf die Geschichte warten.
26. Dieser Satz ist eine der genauesten Zusammenfassungen der ungarischen Jahrhunderte.
27. Vom königlichen Hof traf die Anerkennung ein, wie dergleichen einzutreffen pflegt: spät und schriftlich.
28. Dobó und seine Offiziere wurden belohnt, sie erhielten Güter und Titel.
29. Gergely Bornemissza gewann den Adel, und in sein Wappen ließ er Mond und Schwert setzen.
30. Das Wappen war keine Eitelkeit, sondern eine Botschaft: diese Familie war im Schatten des Halbmonds zerschlagen und dort auch bewahrt worden.
31. Éva wurde damals auch offiziell Herrin in jener Ordnung, die sie in ihrer Kindheit beinahe an einen Feigling verkauft hätte.
32. Die Ironie des Romans ist leise, aber unerbittlich.
33. In den Tagen der Feier sah Gergely lieber nach den Pferden als nach den Gästen.
34. Wer einmal zwanzig Tage neben dem Tod gestanden hat, dem ist der Lärm des Ruhmes nur noch Geräusch.
35. Dobó blieb nicht lange in Eger; die Dankbarkeit ist in der Politik eine kurzlebige Pflanze.
36. Beim Abschied reichten sie einander die Hand, und beide wußten, daß sie so nie wieder beieinanderstehen würden.
37. mondta Dobó –, „de a falak nem.” – „Die Menschen vergessen“, sagte Dobó, „aber die Mauern nicht.“
38. Das Haus der Familie Bornemissza wurde unterhalb der Burg errichtet, ein schlichtes Steinhaus, ohne Vorlaube.
39. Éva zeichnete die Anordnung der Zimmer selbst mit einem Stück Kohle auf den Boden.
40. Wer einmal alles verloren hat, der baut kein großes Haus, sondern ein warmes.
41. Vor dem Haus pflanzten sie einen Nußbaum, denn der Nußbaum ist langsam, und in der Langsamkeit liegt der Glaube an die Zukunft.
42. Der Kleine lernte auf dem Steinboden gehen, dann im Hof laufen.
43. Sein erstes Wort war weder „Vater“ noch „Mutter“, sondern der Name des Hundes.
44. Mit solchen Kleinigkeiten beweist Gárdonyi, daß er die Wirklichkeit kannte.
45. Die Rückkehr des Alltags ist im Roman keine Langeweile, sondern ein Triumph.
46. Denn das Ziel des Heldentums ist niemals das Heldentum, sondern der Werktag, den es schützt.
47. Gergely diente weiter, denn ein Grenzburgmann kann nicht in den Ruhestand treten.
48. Er bereiste die Burgen der Gegend, prüfte Pulver, entwarf Minen, unterwies junge Soldaten.
49. Das Lehren wurde zur eigentlichen Waffe der alternden Helden.
50. Éva aber wirtschaftete, rechnete, stritt mit den Verwaltern und ließ sich nichts gefallen.
51. Jene Frau, die in Männerkleidung in eine belagerte Burg gelangt ist, wird vor einer falschen Abrechnung nicht erschrecken.
52. Die Éva-Gestalt des Romans vollendet sich hier: nicht das verliebte Mädchen, sondern der erwachsene, handelnde Mensch.
53. Abends saßen sie beim Feuer und sprachen wenig über die Vergangenheit.
54. Wer etwas gemeinsam überlebt hat, muß es nicht heraufbeschwören; es ist von selbst im Zimmer.
55. Der Ring, der sie seit ihrer Kindheit begleitet hatte, kam in eine Schublade und blieb dort.
56. Der Aberglaube verliert seine Macht in dem Augenblick, da der Mensch ihn nicht mehr braucht.
57. Der Name Jumurdzsáks fiel im Hause nicht mehr.
58. Die größte Strafe für den besiegten Feind besteht darin, daß man nicht mehr über ihn spricht.
59. Die Jahre vergingen, und der Nußbaum warf langsam Schatten auf die Schwelle.
60. Über den Mauern von Eger wanderte derselbe Mond, unter dem einst die Kinder verschleppt worden waren.
61. Doch der Mond herrschte nicht mehr, er leuchtete nur.
62. Der Leser wünschte an dieser Stelle, die Geschichte endete hier.
63. Gárdonyi aber war ein zu redlicher Schriftsteller, um über die Geschichte zu lügen.
64. Das Leben eines Grenzburgmannes endet selten im Bett.
65. Auf den letzten Blättern des Romans steht der Schatten der Zukunft, in wenigen zurückhaltenden Sätzen.
66. Gergely Bornemissza geriet einige Jahre später erneut in türkische Gefangenschaft, und von dort kehrte er nicht heim.
67. Man richtete ihn in Konstantinopel hin, in derselben Stadt, in die er einst aufgebrochen war, um einen anderen Gefangenen zu retten.
68. Die Kreisförmigkeit des Schicksals ist keine dichterische Erfindung: so ist es geschehen.
69. Gárdonyi führt dies nicht aus, denn er weiß, daß man den Schmerz nicht vergrößern muß.
70. Ein Satz genügt, und über das glückliche Ende legt sich das ganze ungarische sechzehnte Jahrhundert.
71. Und dennoch wird das Ende des Buches dadurch nicht traurig.
72. Denn der Roman behauptet nicht, die Helden lebten ewig, sondern daß bleibt, was sie getan haben.
73. Die Burg stand.
74. Das Kind lebte.
75. Die Sprache, in der man dies erzählt, ist immer noch dieselbe.
76. Diese drei Tatsachen zusammen ergeben das, was Gárdonyi Sieg nennt.
77. Der Titel „Sterne von Eger“ verweist nicht in erster Linie auf den Glorienschein der Helden.
78. Ein Stern ist deshalb Stern, weil er in der Dunkelheit sichtbar wird.
79. Der ganze Roman handelt von diesem Verhältnis: von einem Licht, das die Nacht braucht, um Sinn zu haben.
80. Das neue Leben der Familie Bornemissza ist keine Fortsetzung des alten, sondern etwas anderes.
81. Wer sein Kind verloren und wiederbekommen hat, kann die Morgen nie mehr für selbstverständlich nehmen.
82. Diese Art von Glück ist zerbrechlicher, aber auch tiefer als die alte Unschuld.
83. Aus den zwei Kindern am Bach wurden ein Mann und eine Frau, die wissen, was der Friede kostet.
84. So schließt sich der Bogen des Romans: von Wasser zu Wasser, vom Spiel bis zur Heimkehr.
85. Im ersten Kapitel plätscherte ein Bach; im letzten trennte ein Fluß zwei Heere.
86. ez a nagy szerkesztés titka. – Dasselbe Element, mit anderer Bedeutung – das ist das Geheimnis der großen Komposition.
87. Gárdonyi veröffentlichte den Roman 1899, in einer Zeit, die ihrer selbst unsicher war.
88. Die ungarischen Leser erhielten nicht nur eine Geschichte, sondern auch einen Maßstab.
89. Seither ist eine Reihe von Generationen mit diesem Buch aufgewachsen, und jede hat etwas anderes darin gelesen.
90. Die Kinder das Abenteuer, die Erwachsenen das Standhalten, die Alten den Verlust.
91. Genau daran erkennt man die wahren Klassiker.
92. Dem deutschen Leser bietet das Werk ein doppeltes Erlebnis: fremde Geschichte und vertrauten menschlichen Stoff.
93. Denn der Vater, der seinen Sohn sucht, ist in jeder Sprache derselbe Vater.
94. Darum lohnt es sich, den Roman im Original und in der Übersetzung nebeneinander zu lesen.
95. Die beiden Sprachen wetteifern nicht, sie leuchten einander.
96. Das letzte Bild des Buches ist kein Schlachtfeld, sondern ein Haus, in dem ein Feuer brennt.
97. Am Tisch sitzen drei, und sie teilen das Brot untereinander.
98. Etwas Größeres kann die Geschichte nicht vorweisen, nur Lauteres.
99. Von den Sternen von Eger leuchtet der hellste nicht auf der Bastei, sondern in einem Fenster.
100. Und solange jemand dieses Buch liest, leuchtet dieses Fenster.
Dieser Text steht unter CC0 1.0 Universell. Eine Quellenangabe ist nicht erforderlich.
Er darf kostenlos kopiert, verändert, veröffentlicht und auch kommerziell genutzt werden.